A világ gyorsan változik, a technológia pedig napról napra újabb lehetőségeket tárt fel a vállalkozások és egyéni fejlesztők számára. Mégis, az egyedi fejlesztések sötét oldala a bizonytalanság és a kockázat. Számtalan példát láttunk már arra, amikor egy remek ötlet tengeréből hirtelen mélységes bizonytalanságba zuhantak a projektek. Ezért érdemes alaposan megvizsgálni, milyen lépésekkel lehet óvatosabbá, kiszámíthatóbbá tenni ezen fejlesztéseket, mielőtt a hullámok végleg elnyelnék az egész hajót. Vágjunk hát bele, hogy feltérképezzük a kockázatok csökkentésének praktikáit az egyedi fejlesztési környezetben.
A kezdeti fázis fontossága: világos célmeghatározás és igényfelmérés
Minden projekt sorsa nagymértékben azon múlik, mennyire sikerül pontosan meghatározni a fejlesztés célját és elvárásait. Az első pillanattól kezdve érdemes igyekezni kikristályosítani, mit is szeretnénk elérni, és ezzel egyidejűleg mi az, ami nem része a projektnek. Sokszor a „minél több, annál jobb” hozzáállás vezet oda, hogy a végén holtponton akad a fejlesztés, mert túl sok kompromisszumot kell kötni.
Ahogy dolgozni kezdünk az igényeken, térképezzük fel a főbb funkcionális és nem-funkcionális követelményeket is. A funkcionális követelmények fektetik le, mit kell a rendszernek tudnia, míg a nem-funkcionálisak – például teljesítmény, biztonság vagy skálázhatóság – árnyalják a képet. Ha innen hiányzik a precizitás, az később fognak borsot törni a csapat orra alá.
Érdekes, hogy az ügyfelek sokszor nem tudják pontosan megfogalmazni, mire is van igazán szükségük. Erre nincs könnyű recept, de a beszélgetések során igyekezzünk minél többször visszakérdezni, összegezni a hallottakat, hogy mindenki ugyanarra gondoljon. Ez megkímél rengeteg fölösleges fejlesztéstől, és egyben csökkenti az aggodalmakat is, amelyek az ismeretlennel együtt járnak.
Moduláris tervezés és iteratív fejlesztés – kisebb lépések, nagyobb kontroll
Amikor egy nagy, komplex projekthez fogunk hozzá, könnyen elveszhetünk a részletek között. Ilyenkor felbecsülhetetlen segítséget jelent, ha a fejlesztést kisebb, átláthatóbb egységekre bontjuk. Ez a moduláris tervezés nem csupán rendszerez, hanem lehetővé teszi a részfeladatok külön-külön történő fejlesztését és tesztelését.
Az ilyen megközelítés kapcsolódik szorosan az iteratív fejlesztéshez. Az agilis módszertanok körébe tartozó lépések során kis adagokban mutatjuk meg a világ számára a készülő terméket, vagy annak részeit, majd ezek visszajelzései alapján igazítunk a továbblépéseken. Ez a bizonyos „tanulás menet közben” már többször megmentette a szoftverfejlesztési projekteket attól, hogy az utolsó pillanatban valami egészen más kerüljön ki a kezeik közül, mint amit az igények előre jeleztek.
Ha egy példát keresünk, gondoljunk csak arra, amikor egy új ház építésekor nem az egész tetőt egyszerre húzzák fel, hanem először az alapokat, majd sorban a falakat és végül a tetőt. Így könnyebb észrevenni, ha az alapok nem szilárdak, és lehetőséget ad a korrekcióra, mielőtt a tető összeomlana.
Kommunikáció mindenek felett: hogyan teremtsünk átlátható információáramlást?
Akármilyen ügyes vagyunk egyéni fejlesztők vagy egy csapat tagjaiként, a kommunikáció hiánya vagy töredezettsége súlyos problémákhoz vezethet. A projekt sikere nagymértékben múlik azon, hogyan szervezzük meg az információáramlást, hogy minden érintett időben és pontosan kapja meg a szükséges adatokat, visszajelzéseket.
Válasszunk hatékony és mindenki által elfogadott kommunikációs eszközöket! Ez lehet chat, e-mail, projektmenedzsment szoftver vagy akár videókonferencia, de az a lényeg, hogy ne vesszen el az üzenet, ne legyen félreértés. Nagyon sok alkalommal láttam, ahogy egyetlen félreértés miatt egy egész hét munka dobódott ki az ablakon.
Egy jól bevált módszer a rendszeres állapotértekezletek, ahol röviden átnézik a haladást és a főbb akadályokat. Ezek nem bonyolult vagy hosszú találkozók – sokkal inkább egyfajta pillanatkép arról, hol is tartunk.
Technológiai környezet és eszközválasztás: nem mindegy, mivel dolgozunk
Az egyedi fejlesztés kockázatát nem lehet teljesen kiküszöbölni, de sokat segít, ha a támogatására kiválasztott szoftverek, keretrendszerek, platformok stabilak és elterjedtek. Általában az ismeretlen, kísérleti eszközökkel végzett munka nagyobb eséllyel csúszik el a határidő vagy a teljesítmény tekintetében.
Példa erre, amikor valaki egy frissen megjelent programozási nyelvet vagy keretrendszert választ ki, mert az izgalmas vagy trendi. Bár idővel lehet haszna, kezdetben sok időt veszíthet a dokumentáció hiányában, vagy ha a közösség sem tud segíteni, mert még kicsi.
Ehelyett a biztonságosabb megoldás az, ha alaposan feltérképezzük a projekthez illő technológiai hátteret, és olyan megoldások mellett tesszük le a voksot, amikről tudjuk, hogy már bizonyítottak a gyakorlatban, erős támogatottságuk van, és könnyű szakembert találni hozzájuk.
Minőségbiztosítás és tesztelés: a hibák időben történő felfedezésének művészete
Szinte minden fejlesztő tisztában van vele, hogy a hibák az egyik legnagyobb ellenségei a gördülékeny folyamatnak. Azonban nem mindenkinek sikerül olyan stratégiát kialakítania, amely ténylegesen hatékonyan csökkenti ezek előfordulását. A minőségbiztosítás nem csak arról szól, hogy valaki még az utolsó pillanatban végigzongorázza az elkészült terméket, hanem sokkal inkább egy folyamatos, átgondolt és többirányú tevékenység.
Az automatizált tesztek bevezetése például képes egy csomó ismétlődő ellenőrzést elvégezni gyorsan és pontosan, miközben felszabadítja a fejlesztők idejét, hogy újabb és izgalmasabb problémákkal foglalkozzanak. Emellett az integrációs és rendszeres ellenőrzések szintén lényegesek, hiszen a különálló modulok összehangolása sok buktatót rejt magában.
Nem szabad alábecsülni a felhasználói tesztek szerepét sem, mert ők hozhatnak felszínre olyan használati problémákat, amiket senki sem gondolt előre. Minden hibát nem lehet azonnal megoldani, de ha időben felfedezzük, azzal jelentősen csökken a későbbiekben váratlan költség vagy kár.
Kockázatelemzés és kockázatkezelési terv készítése
A kockázat nem kívánatos eleme minden fejlesztési munkának, de ha olyan kockázati tényezőket azonosítunk és csoportosítunk, amelyeket befolyásolni lehet, akkor a projekt biztonságosabbá válik. Ez a megközelítés tudatosan a veszélyforrásokat vizsgálja, és olyan stratégiákat fogalmaz meg, amelyekkel ezek nagyságát vagy hatását tudjuk minimalizálni.
Készítsünk listát azokról a várható problémákról, amelyek nem feltétlenül következnek be, de ha mégis, jelentős fennakadást okozhatnak. Ezek lehetnek például technológiai hibák, kommunikációs zavarok, erőforrás-hiány vagy külső változások. A lista mellett adjuk meg minden egyes kockázathoz a valószínűségi szintet és a lehetséges hatást, majd javasoljunk megoldási irányokat.
Pénzügyi szempontok: költségvetés és időbecslés finomhangolása
Sokszor elbagatellizáljuk a pénzügyi ellenőrzést, amikor szoftverfejlesztésbe kezdünk, pedig a valóság az, hogy a büdzsé lehet az egyik legszigorúbb korlát. Az előzetes becslések ritkán fedik le a valós igényeket, így nem ritka, hogy a projektek idő előtt elfogyó forrással, esetleg kritikusan megnyúlt határidővel küzdenek.
Fontos, hogy a kezdetektől fogva a költségeket és az időt is legalább háromszintű becsléssel lássuk el: optimista, reális és pesszimista forgatókönyvek szerint. Így nem éri váratlanul a csapatot, ha esetleg nagyobb munkára vagy több időre lesz szükség.
Nem árt emellett úgy tervezni a pénzügyi mozgásteret, hogy maradjon tartalék a nem várt fejlesztésekre, kockázatkezelési intézkedésekre. Ez gyakran megkönnyíti a továbblépést, hiszen hirtelen nem kell drasztikus döntéseket hozni vagy lényeges visszalépést elfogadni.
A megfelelő csapat: az emberi tényező, amire nem lehet elég figyelmet fordítani
Végül, de nem utolsó sorban, azzal is sokat nyerünk, ha gondosan összerakjuk a csapatot, akik a projekt megvalósításán dolgoznak. A szakértelem mellett nem kevésbé lényeges a személyes kompatibilitás, a problémamegoldó képesség és a csapatmunka iránti elkötelezettség.
Tapasztalatból mondhatom, hogy egy lelkes, jól kommunikáló és egymást támogatni tudó fejlesztőcsapat sokkal könnyebben veszi az akadályokat, mint egy olyan gárda, ahol mindenki csak magára figyel. Az egyedi fejlesztési környezet ugyanis tele van váratlan szituációkkal, így az emberi tényező ára felbecsülhetetlen.
—
Az út sokszor kanyargós, és egyetlen módszer sincs, amely minden helyzetben megoldaná a nehézségeket. De ahogy szépen végignéztük a projekt különböző szakaszait és a lehetséges buktatóit, képbe került, miként lehetünk tudatosabbak és előrelátóbbak, amikor egy egyedi fejlesztésbe fogunk. Az apró, átgondolt lépések és a jól megalkotott stratégiák segítenek, hogy ne az ismeretlen mélységeibe vesszünk, hanem magabiztosan haladjunk előre.
Érdemes tovább gondolkodni, tervezni, és nem félni az újdonságoktól, amikor a következő kihívás elénk kerül. Mert végülis ez teszi izgalmassá és értékessé a fejlesztést, ahogyan az ember mindig keresi a jobb és okosabb megoldásokat.